Talán illett volna már írnom a testvéreimről, de nem nagyon álltam hozzájuk sosem közel. Persze, az atyámat tisztelem és szeretem, de őt a hivatása északra húzza, hiszen általában Marius bőrére vigyáz, én pedig délen szoktam kalandozni.

De persze elkanyarodtam a lényegtől: két idősebb fivérem van, Vulcanus, aki pyro, és Somnus, aki nagyszerű mentálmágus. Ezek persze csak felvett nevek, ahogy nekem is - nem mintha tudnám, hogy is hívták volna őket korábban. Más azonban a helyzet a leendő öcsémmel. Auster már pár éve Afrikának dolgozik, és idén abban a kegyben részesül, hogy őt is szervienssé teszik. Erre pedig atyámat kérték fel, tehát.. kistestvérem lesz!

Persze az ő neve is mitológiai alak, Auster a déli szél istene, ami azért vicces, mert ő fokvárosi (egy kicsi, dél-afrikai telep a semmi közepén). Úgy mesélte, a holland telep kormányzójának balkézről született gyereke, akit cseléd anyja kábé ötévesen lepasszolt matrózinasnak. Nem bánta meg, imádja a tengert, jó vitorladagasztó, és éles a szeme, meg a füle.

Helyes fiú, de kicsit suta, olykor szétszórt. Én azonban tudom, hogy nagy ambíciói vannak, és jól halad abba az irányba, hogy nagy harcos legyen. Ha északra megyek, ő kísér el, de az ő szíve kétségtelenül a szigetvilág és Afrika. Legutóbb például megkértem, hogy vigyen el egy kis ládácskát Skóciába a vár úrnőjének, de.. szóval igaza volt, mikor nem vállalta a dolgot.