Bár Északról kitiltott Afrika, azt nem tiltotta meg, hogy az oszmán birodalom területén járjak. És Erdély.. háát, nem éppen az, de az oszmánok nagyon akarták, hogy az legyen. Szőke hajam és kék szemem ideális ahhoz, hogy ne verjenek agyon elsőre a magyarok, éppen ezért felfedezni mentem a területet. Ürügynek az egyik közeli falut használtam, amit állítólag már csak szellemek laknak jóideje.
Sajnos azonban kiszúrtak, szóval kapaszkodnom kellett a történetembe. Tudni kell, hogy pocsékul hazudok, szóval igyekeztem csak a tényekre szorítkozni.
Aki elkapott, nem más volt, mint Jeszenszky Lénárd, az ott állomásozó seregek parancsnoka. Szobek Dániel néven mutatkoztam be és.. amilyen szerencsém volt, a férfi maga kísért el. Mint kiderült, egész sereg bújt ugyanis el a szurdokban, és még szerencse, hogy nem szedtek le messziről.
Tudok magyarul, de méginkább németül, így győrinek adtam ki magam, és örülök, hogy csak egyszer rontottam el nagyon a beszélgetésünket. Meg utána egy picit. Rendben, elég sokszor értettem félre, és ő is párszor engem.
Az az igazság, hogy minél tovább beszéltem, annál inkább belezavarodtam az egészbe, és már nagyon szerettem volna lekoptatni a férfit, de a jó lovag megesküdött rá, hogy megvéd mindenkit, és immáron én is beletartoztam ebbe, nekem pedig végül is nem tisztem meggátolni az eskütételében. Egyébként is.. tényleg erre esküt tenni.. hát.. komolyan megdobogtatja az ember szívét. És a köpenyét is odaadta.
Szóval medvék vannak náluk, meg iszonyú hideg. Rendben, esélytelen, hogy Szulejmánék ide akarjanak jönni, mehetek is haza. De nem, ha már elkezdtük ezt a játékot, muszáj végigmenni rajta, hogy én is hazajuthassak.
A beszélgetés közben az is kiderült, hogy az atyja a helyi vámpírúr, és ez még bizonytalanabbá tette a létem. Mindegy, ittunk igazi szilvapálinkát is, és mivel már évek óta nem ittam alkoholt, alaposan meg is könnyeztem.
Elmesélte, hogy bár ő is fiatal, mivel itt mindenki ismeri, mint nemesembert, ezért illúzióval öregít arcán, és ha eljön az ideje, majd mint fia lép sajátmaga helyébe. De összességében sokat megtudtam a vidékről, illetve a medvékről is. Amikkel én találkoztam, az itteniekhez képest valószínűleg csak játékmackók, szóval itt tényleg jó az ilyesmivel vigyázni.
Nappalra elvezetett egy zárt menedékhez, melyből sok van - itt van felhalmozva némi tűzifa is és a nappaltól is jól védett. Csak arra kell ügyelni, hogy az ember visszapótolja az elhasznált fát ebben a hidegben. Segített kijavítani a térképemet, illetve kedvesen beszámolt a saját hierarchiájukról, érdekes történeteket mesélt, és elárulta, hogy bár sosem látott élőben oroszlánt, az az állatalakja. Mesélt egy keveset még magáról is, szóval összességében igencsak kedves és vendégszerető volt végig. Nyomorultul is éreztem magam, hogy így becsapom, de mentségemre szolgáljon, hogy eszem ágában sem volt idevezetni a törököket.
Másnap pedig tovább is indultam, ő pedig biztonsággal visszatért az övéihez.
