Másnap éjjel, mikor leadtam a vámpírt, távoljárva, rókulva érkeztem vissza a skót várba. Immáron nem férfi öltözetben, csak összefont hajjal és alaposan felöltözve.. Teremtőm, még így is hideg volt!
Igazságszerint.. említettem a játékot. Hát, új fogadást kiáltottam ki, a vámpírunk fejére, hogy mikor fogja valaki eltenni láb alól. És hát.. Crízdeam alkalmas erre, vállalkozik is rá, és nem hinném, hogy lebukik. Nyerne nekem vagy fél év kimenőt. Ha azóta nem szállt be más is a versengésbe, és nem srófolják a nyereményt tovább.
De előtte.. Crízdeammel volt egy elintézetlen harcunk, én pedig meg nem hátráltam.
Még ha el is kente a számat, jó alaposan.
Mondjuk hozzá kell tenni, hogy jól szétszabdaltuk egymást, és a végén valami aljas vízmágiával kapcsolt le egy pillanatra. Persze ilyenek a farkaskölykök is: más belehalna ebbe, de ez közöttük csak játékos marakodás. Kihúztam a tőrömet belőle, és ittam is a véréből. Míg rendbehozta az orrát, én is gyógyítottam magamon, és a végén kapott egy gyógypuszit a hátára.
Incselkedtünk, de a végén úgyis a fürdőjében, aztán az ágyán meg a földön hemperegtünk. Mit mondhatnék? Mindketten kamaszok vagyunk még mindig, és ameddig csak létezünk. Korábban persze ez tabutéma volt, a mesterem is mindig azt tanította, hogy senki nem méltó arra, hogy velem dicsekedjen el, így ezt legfeljebb a célpont hatástalanítására érdemes használni. Ezt sem értettem, ahogy a monogámiát sem, és már nem is fontos az egész. Mármint.. nem vagyok szajha, soha nem is voltam az, ha Ő nem kötelez rá, nincs senki a világon, aki képes lenne rá - Ő pedig nem teszi, mert undorodik a nőktől. Akkor pedig miért ne érezzem jól magam? Akár egy vacsora, csak több sérüléssel.
