Atyámnak a brit sziget déli oldalán volt dolga, de elengedett, hadd köszönjek az északinak. Rég láttam, de mikor bejelentkeztem megismert, és épp úgy köszöntött, mintha csak tegnap váltunk volna el.
Meséltem is neki a déli dolgokról, hogy milyen érdekes állatokat láttam, mennyi új dologgal találkoztam. Ő körbevezetett a kastélyban, elmondta, hogy jól állnak a dolgaik - már persze az angolok szüntelen zaklatásától eltekintve. Még az se baj, hogy más klánokba tartoznak, bár a halandók erre nagyon érzékenyek.
Így utólag azt hiszem, azt akarta, belőle igyak, de erre nemigen voltam érzékeny akkoriban, meg aztán.. így legalább láthattam a várost és tanulhattam pár szót, mielőtt vissza kellett volna térnem.
