Nincs azon mit csodálkozni, hogy a legalja munkát kapom. Én mondtam, hogy akármit elvállalok, és meg is érdemlem. Szóval most azt a seggfejet kísérgetem, amelyik megy, hogy értesítse a Hercegeket, hogy mennyi adóval tartoznak és mikor kell azt teljesíteni. A hírvivő, Wright, amúgy egy vámpír volt, és olyan kőfejű, hogy arra nincsenek is szavak. Angol. Mindenesetre becsempésztem egy fordító tárgyat a csomagjába, hogy Skóciában ne öljék meg elsőre, de így is kocsmákban szálltunk meg, ha már sehol nem láttak minket szívesen.
Amíg viszont Vele tárgyalt mentálban és csak egy testőr volt mellette, le tudtam menni kicsit körbenézni az ivóban, és lám.. máris látni egy ismerős arcot.
Crízdeam volt az, és meg is beszéltük, mik történtek velük. Jártak az Újvilágban, és meghívott, hogy tartsak velük. Ami kedves, de kizárt, hogy elengedjen. Persze.. van nálunk egy szerencsejáték, a szabadnapokkal. Talán.. talán egy kicsit meg lehet nézni azt, hogy miként is lehet megszerezni mások napjait.
A rossz hírek ellenére egész megértő volt, de biztosítottam róla, hogy Ő nem jön ide (nem mintha olyan rég látták volna egymást). Aztán valahogy elfogyott a béketűrés, és én is kicsit erélyesebben szóltam neki oda. Ennyi elég is volt hozzá, hogy ne legyen olyan barátságos a légkör, de aztán igyekeztem más irányba terelni a kihűlt beszélgetés fonalát. Kaptam is rögtön az ajánlatot, szóval.. kár volt. Nem baj, csak tovább. Akárhogy is, mesélt még az Újvilágról, az ottani népekről, hogy hogyan működik a mágia ott. De kiderült, hogy inkább csak mást használnak. Eléggé.. szűk látókörűek, ha azt hitték, valami nagyon másra leltek. Nem kell ahhoz óceánokon áthajózni, hogy a nyugati mágiájuktól különbözőre leljenek, de a békesség kedvéért inkább tovább érdeklődtem. Hazahoztak egy csillagkő nevű nekromanciás kavicsot például.
Whiskyztünk és kakaskodtunk egy keveset, de ez csak csipkelődés volt. Iseabail is megvolt még, a kígyó feltételezése ellenére nem hagyta el a nő Aengust.
A végére még azt is felajánlotta, hogy mások nem vadásszák le a védencet. Hogy is fogalmazott a hírcsatornának? Aki hozzáér az idegenekhez, azt élve megnyúzom és életben tartom, hogy még láthassa ahogy a családja is hasonló sorsra jut. Kedves, de ez kapóra jött.
Aztán.. Lejött az angol, és közölte, hogy a tervek ellenére megyünk tovább. Lehúztam a józanító bájitalt, Crízdeam pedig visszatért a várba, hogy szóljon Aengusnek.
Hogy ki voltak akadva, azt egy kicsit sem csodálom. Egyrészről Wright nem egy diplomata, másrészről ezúttal Ő likantrópokat is kért. Nem szokott amúgy északról embereket szerezni, de most valamiért szüksége volt rá. Ötven fő persze semmi, és tíz nap alatt akár az oroszoktól is hozhatják őket, de.. szóval attól még nem voltak boldogok. Épp csak egy szót váltottam Aengusszel, hogy üdvözölhessem, de aztán már mentem is vissza a dolgomra.
