Drad a kapott tartományon felújítatta a kastélyt, és elkezdte kialakítani a saját uradalmát. Feleségnek vett minden leányanyát, akit az ellenség hordája tett tönkre, és magához vett az évek alatt két olyan asszonyt is, akiken kóbor likánok tettek erőszakot, és maguk is vérállatoknak adtak életet. Az egyikük ugyan életét vesztette a szülés közben, de a cica túlélte. Bár minden gyermeket szerettem, aki velünk élt, ők ketten valahogy mindig különlegesek voltak nekem. Talán azért, mert őket kicsit máshogy kellett nevelni, mint a többieket, és még az életben lévő édesanya sem kötődött annyira a csemetéjéhez, mint lehetett volna.
A két fiú, Idris és Kara csak pár hónap eltéréssel születtek, jó testvérek és jó barátok is voltak, a teleholdakat négyesben töltöttük, távol a kastélytól, a kukacokat kerülgetve a sivatagban. Ők lettek az én neveltjeim, és ők is anyjukként tekintettek rám.
Draddal mindig kalandos volt az élet, hiszen a friss tartományon megannyi feladat várt minket; a határról sokszor próbáltak betörni a vademberek, és valahogy a teendőkből sem fogytunk ki. Bár sok asszony élt a birtokon, én voltam a párja, ő pedig az enyém, és sosem kellett a szerelmében kételkednem.
Hanem ahogy teltek az évek, hallgatagabb lett, a tanácsosai beszéltek helyette, elmaradtak a befogadások, és a gyermekekre sem fordított annyi időt, mint korábban. Felnőtt, sőt, megöregedett, és már egyre kevesebb dologról beszélgettünk, és sokzor nem is volt kedve semmihez, csak feküdtünk egymás mellett, a csillagokat figyelve. Néha az volt az érzésem, hogy mondani akar valamit, de sosem tette.
Aztán rajtakaptam. Nem hittem el, hogy megszegi az esküjét, de megtette. Azt mondta, utodót akar, sajátot, és hiába szeret, ezt nem adhatom meg neki. Feloldozott az esküm alól, én pedig kiakadtam, hogy harminc év együttélés után sem értette, mit jelent ez nekem, és felkaptam a fiúkat. Persze.. addigra inkább már fiatal férfiúk lettek, így sehova nem kellett őket fizikailag felkapnom őket, csak hoztam három lovat, ők pedig kérdés nélkül velem tartottak.
A következő pár évben együtt jártuk a vidéket, tisztán tartottuk a határokat a vademberektől, és felhajtottuk azokat a likánokat, akik betörtek a területeinkre. A fiúk továbbra is jó testvérek maradtak, a dúvad alfáktól megfosztott falkákat pedig egybeolvaszották, és saját családot alapítottak. Keletebbre amúgy is ez volt a szokás, de így itt is meghonosították a család-falkákat, és felügyeletük alatt tartották az egész vidéket. Miután megállapodtak, nekem sem volt tovább maradásom, saját utamat kezdtem járni.
Nem akartam megszégyenülve visszakullogni Dél urához, így új kalandokat kerestem magamnak, Drad pedig mit sem tudott róla, hogy én viszont sosem szegtem meg a neki tett eskümet.
